A melodráma (görög melosz 'dal, zene' és dráma 'cselekvés'; a kifejezés eredeti jelentésében zenedráma vagy zenés színmű); olyan (legtöbbször mono- vagy duo-) dráma, amelyben a színész szövegéhez zenei aláfestés járul. A 18-19. század fordulójának effajta drámái általában érzelmes történeteket dolgoztak fel, s ezekről a kifejezést az olyan, a zenét már mellőző drámákra is átvitték, amelyek patetikus stílusban előadott, szenvedélyes érzelmi viharokat kavaró történeteket állítottak színpadra. A maguk korában ezeket könnyfakasztó vígjátékoknak, érzékeny játékoknak is nevezték. Ezek a művek csak az előadáson érvényesülő, csekély irodalmi értékkel rendelkező művek (G. de Pixérécourt Viktor, avagy az erdő fia, 1798; J. Bouchardy Antverpi árvák). A melodráma valójában irodalmon aluli műfaj, jelentősége elsősorban a romantikus drámairodalomra tett hatásában áll.