A kabaré (francia cabaret 'kocsma, csapszék'; eredetileg a több részes hidegtál, az „hors d'oeuvre” felszolgálását jelentette) a legkötetlenebb drámai műforma, számos tematikus ill. nemzeti változata ismert. Francia eredetű egyveleg, szatirikus, humoros, szórakoztató műsor. A 19. század végén Párizsban alakult ki, s terjedt el Európa-szerte. Az angolszász nyelvterületen sajátos formái, a music-hall és a varieté népszerűek, orosz megfelelője az esztrád. A kabarékban egyfelvonásosok, jelenetek, magánszámok, kuplék, sanzonok váltakoznak, s a különböző stílusú és hangulatú műsorszámokat a konferanszié (a francia conférencier 'műsorközlő') köti össze. Az előadásban sok az aktualizálás, a rögtönzés;alapvető módszere a montázstechnika. A kabaré 1901-től nyert polgárjogot a magyar fővárosban, a sajátos „pesti kabaré” 1907-ben jött létre a „Bonbonnière” megnyitásával. Konferansziéja Nagy Endre volt, aki 1907 és 1912 között megteremtette magyar nyelven az irodalmi szintű kabarét. A pesti kabaré a későbbiekben is bevonta munkájába az értékes magyar költészetet. Legjelentősebb szerzői: Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Kellér Andor, Gábor Andor.