A játékvers elnevezést a legújabb szakirodalomban Kenyeres Zoltán vezette be (1983) olyan művek megjelölésére, amelyek lényege a ritmusnak és a képeknek sajátos zeneiségben való eggyé olvadása. A ritmus igen változatos és általában szimultán jellegű. A játékvers megnevezést elsősorban Weöres Sándor egyes alkotásaira alkalmazza a szakirodalom (Valse triste, A tündér, Őszi éjjel...)