A hitvitázó dráma a vallásos színjáték, az iskoladráma egyik fajtája, Európa-szerte elterjedt volt. A reformáció és ellenreformáció vitairodalmának jelentős része dramatikus, dialogikus formában készült. A játékok vallásos kérdéseket vetettek fel, szereplőik többségükben élő személyek, ill. allegorikus alakok. Hangjuk népies, hangnemük gúnyos, szatirizáló; jellemző rájuk az ellenfelek kipellengérezése; gyakran élnek a népi tréfakincs, szólások, közmondások elemeivel. Igen sok dráma névtelenül maradt fenn, de ismerünk néhány alkotót is: P. Gengenbach, N. Manuel, J. Bale, J. Hasenberg, G. Chastellain. A magyar hitvitázó drámák ősei főként német és németalföldi reformátorok dramatizált vitairatai voltak. A műfaj legnevesebb hazai képviselői Sztárai Mihály, Melius Juhász Péter.