A gúnydal (gúnyvers) olyan költői mű, melyben a gúny valamelyik formája a meghatározó, s ezzel elutasít és nevetségessé tesz személyeket, magatartásokat. A gúnyköltészet már az ókorban fejlett volt, a középkorban is virágzott a diákdalok, vágánsdalok révén, s máig is eleven. A magyar irodalomban Janus Pannonniusnál jelenik meg először, nagyon jellemző volt a 19. század költészetére (Petőfi A magyar nemes, 1845; Okatootáia, 1847; Pató Pál úr, 1847), és napjainkig virágzik.