A ditirambus (dithütambosz)ókori, görög eredetű lírai műfaj. Eredetileg Dionüszosz csodás tetteit, szenvedéseit, halálát megörökítő, fenséges hangulatú, eksztatikus állapotban előadott közösségi ének. Kardal formájában terjedt el, a Dionüszosz ünnepségeken férfikórusok adták elő, s Arisztotelész ebből eredezteti a tragédiát. Az ókorból a kevés fennmaradt emléket Arkhilokhosz, Szimonidész és Bakkhülidész kardalai adják. Az újkori költészetben a szilaj jókedv és a mámoros keserűség szélsőségeit kifejező műfaj, ahol a szenvedélyességet a versforma zaklatottsága is tükrözi. (Schiller Dithyrambus; Nietzsche Dionüszosz-ditirambusok, 1888). A magyar költészetben Babits Húsvét előtt (1916) című háborúellenes költeménye zaklatott hangvétellel, erős érzelmi töltéssel szólaltatja meg a közösség békevágyát. Illyés elragadtatottan énekli meg a női szépség és jóság megtartó erejét. (Ditirambus a nőkről, 1968). Az újabb poétikák rapszódiaként értelmezik.