A canzone (olasz 'ének') zenei értelemben a középkorban a nem latin nyelvű olasz dalok elnevezése. Az irodalomban az olasz vagy provanszál nyelvű dalok latin neve, amelyek többnyire a szerelmet magasztalják. Szűkebb értelemben lírai versformát jelent, amely feltehetőleg a 12. században alakult ki francia nyelvterületen, és a következő századokban terjedt el Itáliában. Első nagy mestere Petrarca, legismertebb példái Canzoniere című gyűjteményében találhatók.