A burleszk (olasz burla 'tréfa, móka') többjelentésű fogalom, de ma leginkább olyan bohózatfajtát jelöl, amely képtelen helyzetekre, torzításokra, kiélezett helyzetkomikumokra épít. A hősök esetlenek, irreálisan viselkednek és ebből bonyodalmak adódnak. A burleszkelemek végigkísérik az európai irodalmat, de csak a 19. század második felében terjedt el műfaji értelemben. A filmművészet – főként a némafilm korszakában– egyik leghatásosabb kifejezési formáját találta meg a filmburleszkben (Chaplin, B. Keaton, Max fivérek).