Az apokalipszis (görög apokalüpszisz 'feltárás, felfedés, kinyilvánítás') az ókori héber és az ókeresztény irodalom műfaja, az istenség akaratában elrejtett tények, leginkább a jövendő feltárása látomás vagy kinyilatkoztatás formájában. A korai zsidó apokaliptika egy része bekerült a kánonba is, a prófétai látomások részleteiként (Jesaia, Ezékiel, Jóél, Dániel könyve). A keresztény apokalipszisek közül a kánonba csak egy került, János apokalipszise, többen azonban a kortárs egyházban nagy tekintélyt élveztek (Hermasz, Péter apokalipszise). Az apokalipszisek keletkezésük korában, majd egészen az 5. századig igen népszerű, olvasott alkotások voltak. Az európai kultúrára nagy hatással voltak, főként János jelenései, amelyek az utolsó ítéletet s az odáig vezető utat írják le.