Az altatódal lírai műfaj, a kisgyermekek elaltatására szolgál, így eredetében az alkalmi líra megnyilvánulási formája. Ősi eredetű, s jellege szerint igen gyakori a népköltészetben, közel áll a varázsdalhoz és a munkadalhoz. Leggyakrabban – de nem kizárólag – nők éneklik. Általában egyszerű a dallama és a szövege is, s nyilvánvaló célja a megnyugtatás. A műköltészet is kedveli, és támaszkodik a népköltészeti hagyományokra. (Herder, Lermontov, Shelley, García Lorca). A magyar altatódal honfoglalás előtti eredetű. Legismertebb magyar műköltészeti példája József Attila Altatója, 1936.