Hiúság vására (1848)
Vanity Fair (1848)
Az előadás rendezője a függöny előtt ül az emelvény deszkáin, nézi a Vásárt, és a nyüzsgő térség láttán mélységes mélabú érzése fogja el. (...) Van, aki a vásárt általában erkölcstelenek tartja, s szolgáival és családtagjaival el is kerüli; valószínűleg igaza is van. De aki másképpen gondolkozik, s kedélye léha, jóindulatú vagy éppen gunyoros, talán szívesen fordul be ide egy félórára, és megnézi a mutatványokat. Akad mindenféle jelenet: ijesztő csaták, nagyszabású és előkelő műlovaglás, néhány jelenet a nagyvilági életből, néhány pedig a nagyon is középszerűből, némi szerelmeskedés az érzelmek számára és némi könnyed bohózat; mindezt megfelelő díszletek között tündöklően megvilágítják a Szerző saját gyertyái.
(A függöny előtt)
(Ford.: Vas István)
As the Manager of the Performance sits before the curtain on the boards, and looks into the Fair, a feeling of profound melancholy comes over him in his survey of the bustling place. (...) Some peopole consider Fairs immoral altogether, and eschew such, with servants and families; very likely they are right. But persons who think otherwise, and are of a lazy, or a benevolent, or a sarcastic mood, may perhaps like to step in for half an hour, and look at performances. There are scenes of all sorts; some dreadful combats, some grand and lofty horse-riding, some scenes of high life, and some of very middling indeed; some love-making for the sentimental, and some light comic business;
tha whole accompanied by appropriate scenery, and brilliantly illuminated with the Author's own candles.
(Before the Curtain)