Werbőczy István (1458-1541)
Stephanus de Werbewcz (1458-1541)


Nemes Magyarország szokásjogának hármaskönyve (1514)
Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae (1514)
Midőn a mi felséges és legkegyelmesebb Urunk, Ulászló (...) engem méltóztatott kiválasztani azon föladat teljesítésére, hogy Magyarország hazai szokásainak és törvényeinek oly sok és szerteszét fekvő részei, egységes testbe összefoglaltatván és az írott szó fáklyájával megvilágosíttatván, minden jövendő időkre fönntartassanak:
(Elöljáró beszéd)

Cum serenissimus, idemque Clementissimus Dominus Wladislaus (...) me ultro deligendum duxit, quid id muneris explerem, ut tot disjecta, ac divulsa municipalium hujus Regni Hungariae consuetudinum, § constitutionum membra, in unum velut corpus coacta, § scripturae adminiculo illustrata, in omnem posteritatem propagarentur.
(Praefatio)

Az igazság tehát az embernek az az állandó és folytonos akarata, mely mindenkinek megadja azt, ami jogosan megilleti. És ez nem mindenkor cselekvésben, hanem olykor csak az érzelemben nyilvánul. Mert az igazság a léleknek az a hajlandósága és a gondolkozásnak az az irányzata, melynél fogva valaki igazságosnak mondható; midőn ugyanis személyek válogatása és megkülönböztetése nélkül - amennyire csak tőle telik - kinek-kinek meg akarja adni a maga jogát.
(Bevezetés, I. Cím)

(Ford.: Csiky Kálmán)


Justitia igitur: est constans, § perpetua voluntas, jus suum unicuique tribuens. Et hoc non quantum ad actum semper, sed quantum ad effectum. Justitia enim est animi dispositio, § mentis affectus, quo quis dicitur justus; dum videlicet quis fine personarum acceptione, § distinctione velit cuilibet, quantum in se est, jus suum tribuere.
(Prologus, Titulus I.)