Weöres Sándor (1913-1989)


Szán megy el az ablakod alatt (1931)
Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén halkan ring.
(1. vsz.)
Varázsének (1934)
Csiribiri csiribiri

Csiribiri csiribiri

(1-8. sor)
Valse triste (1932-35)
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.

(13-24. sor)
A tündér (1937)
Bóbita, Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.
(1. vsz.)
Ciróka-játék (1937)
Szél játszik a patakkal,
én meg a te hajaddal.
Piros alkony lobban szőke

mintha felhőn ragyogna.
(1. vsz.)
Anyámnak (1937)
Termő ékes ág, te
jó anya,
életemnek első
asszonya,

nagy meleg virág-ágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,

benned kaptam első
fészkemet,
szivem a sziveddel
lüktetett,

én s nem-én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.
(1-4. vsz.)
Hála-áldozat (1939)
Szememnek Ady nyitott új mezőt,
Babits tanított ízére a dalnak,
és Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak
ezt-azt kivánó kordivat előtt.
(1. vsz.)
Dalok Naconxypan-ból (1939-40)

14

Ezer sugár találkozik az űrben
s a katlan mélyében ezer varázs
s ezer meg ezer búzaszem a csűrben.
Csak a sorsok közt nincs találkozás.

20

E vers is valóság, akár az álmod.
Az élet: szív és kés egy szín alatt.
Szemeddel az egész tengert halászod
s horoggal mit fogsz? Egynéhány halat.
Kínai templom (1941)
Szent fönn Négy majd
kert lenn fém mély
bő tág cseng: csönd
lomb: éj Szép, leng,
tárt jő, Jó, mint
zöld kék Hír, hült
szárny, árny. Rang, hang.
Harmadik szimfónia - 1. (1943)
Madárka sír, madárka örül,
míg piros gerendái közül
néz a hatalmas -

Küldd néki töretlen álmodat,
míg magad vagy a vadász, meg a vad,
s nem szűnhet kerge futásod.
Győznöd se lehet, veszned se szabad:
a hályogos sürüség alatt
vermed hasztalan ásod.
(1-9. sor)
Az éjszaka csodái (1940)
Te! ha hiszed, ha nem hiszed,
úgy szeretem nevetésedet,
mint kinn ezt az éjszakát,
lámpavilágos éjszakát -
aranypor mállik az éj válláról,
s szemközt a sarkon a cégtábláról
furcsán szökken a pentameter sor elő:
'Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő'
- a nevetésed is ilyen bolond:
mindenre illik és semmit se mond.
(15-24. sor)
Rongyszőnyeg I.

16 (1941)

Szivemen páva sétált,
most denevér lóg róla,
veréb fog fészkelni szivemen.

19 (1941)

Ó ha cinke volnék,

hömpölygő sugárban

morzsára, buzára

anyám ablakára.
(1. vsz.)

37 (1940)


Minek is rejt az az ág,
gyere, tágas a világ,

41 (1940)

Mert könnyű, könnyű
törpék között
óriásnak lenni -
de nehéz és jobb,
ha törpék között
derekabb törpe vagy
a többinél.
(9-15. sor)

71 (1941)

Nem a kakas:
az ember mondja, hogy kukorikú.

72 (1941)

Duna mellett kopár fa,
rászállott a madárka,
rászállott a madárka,
vízre hajló ágára.

Kettőnket, te madárka,
csak elbír a kopár fa,
ráülünk az ágára,
fütyülünk a világra.

84 (1941)

Az esemény jön és elsuhan
s az emléknek száz ideje van.

99 (1935)

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.

Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

103 (1940)

Legyen tiéd, ha kell,
az imádott szerencse,
de engem őrizzen
tetteimnek bilincse,

hagyjon a véletlen
a mézben vagy a sárban,
magam-varrta sorsot
hordjon mindég a vállam.

120 (1940)

A hangod akkor legszebb
ha kerete a csöndnek,
a hajad akkor legszebb
ha cseléde a napsugárnak,
az arcod akkor legszebb
ha emlékszem rája sírva,
a sorsod akkor legszebb
ha elszáll mint az ének.

150 (1951)

Beszélhetnek a kortársak,
hogy így lássak, meg úgy lássak;
falon vakon kaparásznak,
ezt nevezik ők látásnak.

Egy-egy irányba mutatnak,
ezért mondom őket vaknak;
mint a gyermek, nézzél szerte,
máris nem vagy vakság-verte.
Táncdal (1942)
panyigai panyigai panyigai
ü panyigai ü
panyigai panyigai panyigai
ü panyigai ü
(1. vsz.)
A teljesség felé (1943-45)

Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Üzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

Földi és égi hatalom

'Amit nekem adsz: minenkinek adod', hirdeti a földi hatalom.
'Amit mindenkinek adsz: nekem adod', hirdeti az égi hatalom.

Kétféle óhaj

'Gyere velem repülni' - szól a darázs a virágnak.
'Tapadj az ágra mellém' - szól a virág a darázsnak.
Egysoros versek (1946)

III

A dal madárrá avat.

VI

Tojáséj.

VIII

Tetteid medre: életed.
Canzone - Feleségemnek (1947)
Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,
(1. sor)

Csak azt tudom, hogy társra sose várt
az én szivem, s lettél egyszerre társa,
(9-10. sor)
Magyar etüdök

4 (1950)

Fut, robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi

Ha kiborul az a kocsi, leröpül a Haragosi

(1. vsz.)

9 (1944)



olvad a jégcsap,
csepereg a víz.

23 (1950)

Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
(1. vsz.)

26 (1949)

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,

nincs több fázás, boldog aki él.
(1. vsz.)

38 (1950)

Arany ágon ül a sármány,
kicsi dalt fúj fuvoláján,
arany égen ül a bárány,
belezendít citeráján.
(1. vsz.)

42 (1950)

Harap utca három alatt

síppal-dobbal megnyitotta


(1. vsz.)

43 (1951)

Megy a kocsi, fut a kocsi:

Megy a vonat, fut a vonat:

(1. vsz.)

54 (1949)

Égi csikón léptet a nyár,
tarka idő ünnepe jár,
táncra való, fürdeni jó,
nagy hegy alatt hűsöl a tó.
(1. vsz.)

93 (1954)

Egyszer volt egy nagy csoda,
neve birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
még jutalmat is kapott,
így hát egy se ment oda,
meg is szűnt az iskola.

109 (1954)

Suttog a fenyves, zöld erdő.


Végire jár az esztendő,

(1-2. vsz.)
Fughetta (1955)
egy gerenda legurul
piros csörgők tündökölnek
kék tojások énekelnek
tarka csigaszarvak lengnek
(1. vsz.)
Majomország (1955)
Hej de messze majomország,
ott terem majomkenyér,
majomablak majomrácsán
majomnótát ráz a szél.

Rémületes majomarcot
vágnak majomkatonák,
majomkézben majomfegyver,
a majmoké a világ.
(1. és 8. vsz.)
Ista (1964)
Rám támadsz, te optimista,
mért vagyok én pesszimista?
Mert páthoszod humanista,
de a zsebed prakticista;
mert a fejed dogmatista
és a talpad biciklista:
amiért te optimista,
azért vagyok pesszimista.
Protohomo (1953)
Az ember még nem ember,
csak hadonászó veszélyes kamasz.
Az ember akkor lesz ember,
ha átvilágítja mélyéig önmagát,
s a benső világosságból
környezetére sugarat bocsát.
Négy korál - III (1952)
Ha rátekintesz kedvesedre

Ha koldus lép a küszöbödre

(1-4. sor)
Vázlat az új líráról (1968)
Se tartalom, se forma - hát mi kell?
A jó vers élőlény, akár az alma,
ha ránézek, csillogva visszanéz,
mást mond az éhesnek s a jóllakottnak
és más a fán, a tálon és a szájban,
végső tartalma, vagy formája nincs is,
csak él és éltet. Vajjon mit jelent,
nem tudja és nem kérdi. Egy s ezer
jelentés ott s akkor fakad belőle,
mikor nézik, tapintják, ízlelik.
(3. vsz.)
Kisfiúk témáira (1968)

1

Ha majd hatéves leszek
Ibit elveszem feleségül
mercédes kocsit vezetek
Ibi nem ülhet bele
otthun a hele.

7

Pityu és Pöszi
az óvodakertben mindenfélét sinálnak
mi mijen dicnók
a többi óvodások körülöttük álnak
nézi a Paidagógosz néni
pfuj meekkora dizsnók
űrlapot és hegyes tollat ragad
dühtől hullámozva ír.
Tüzdelt Zülők!
Máskor scináljanak jobb jerekeket.
És felelnek a zülők:
Kedves Paidagágász Néni!
Hun házasodunk hun meg elválunk
különb féle jerekekkel kísérletezünk.
Egysorosok és más aforizmák (1960)

VII

A por siet. A kő ráér.

XI

Szép távolságoddal ittvagy.
Merülő Saturnus - T. S. Eliot emlékének (1967)
Nekem már mindegy: pásztorbotom eltört,
könnyű szalmán heverni, évezredek
fáradalmát kipihenni. Nem látnak, fejük a vályuban,
én is csak farukat s lobogó füleiket látom.
(24-27. sor)
Psyché (1972)

Szózat Katitzához a férfiak ügyiben


Levendula harmata!
(1. vsz.)


Rajtad mindent tsókolnék;


Várj, szemedbe-karmolok.
(6-7. vsz.)
A mozdulatlan mozgása (1973)

A lét titkának megfejtése

Az élet értelme a következő:
(Többi hiányzik.)

Mégegyszer az élet értelméről

Ha...,
akkor...
...-tatik -tetik.

Determináltság?

Száz métert nem ugorhatok,

De ha egy métert sem ugorhatok,
Szerelmes levél (1973)
Még meg sem érkeztem,
már el is mentem,
veled maradtam.
Majdnem szonett (1973)
Aki tegnap voltál:
ma már nem te vagy.
Aki holnap léssz:
ma még nem te vagy.

Csak az emlékezet csalása fűzi
egy életté a folyamatos halált.
(4-9. sor)
Rongyszőnyeg II.

3 (1968)

Tanuld meg szivedet olvasni.

18 (1972)

A magány: nagy társaság;
az elhagyottsághoz legalább kettő kell.

66 - Rónay Györgynek (1973)

A hatvan év, mit mindketten megértünk,
nem jelenti, hogy gyümölcsként megértünk,
azt sem, hogy már mindent bölcsen megértünk,
legföljebb egy garast mégis megértünk.

79 (1969)

Takaród hadd igazítsam,
puha párnád kisimítsam,
legyen álmod kerek erdő,
madaras rét, bokor-ernyő.
Kockajáték (1979)
elkallódni megkerülni
ez volt teljes életem
jó volt tengerparton ülni
habok játszottak velem
Feledés (1980)
A feledésben
semmi se vész el,
ne is birkózzunk
a feledéssel,
mert mit nem őriz
emlékezés,
békésen óvja
a feledés.
Rongyszőnyeg III.

26 (1941)

Juli néni, Kati néni
- letye - petye - lepetye! -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye - petye - lepetye! -
(1. vsz.)

35 (1949)

Ha a világ rigó lenne,
kötényemben ő fütyülne,
éjjel-nappal szépen szólna,
ha a világ rigó volna.

De ha a világ rigó lenne,
be se férne kötényembe,
kötényem is honnan volna,
ha egész világ rigó volna.