Világszemlélete miatt 1949-től csak műfordításai és gyermekversei (Bóbita kötet, 1955) jelenhettek meg. Korán megmutatkozott az ősi megnyilatkozási formákhoz való ragaszkodása, mitikus asszír és ógörög költői művek átírására is vállalkozott (Gilgames, Istár pokoljárása, Theomachia). Különböző stílusokat asszimilált, képi, érzelmi, gondolati és hangzáselemeket hordozó anyagának zenei megszerkesztésével (Rongyszőnyeg-ciklus, 1940; Magyar etűdök, 1950; Háromrészes ének). Erőteljes zeneisége, laza képzettársításai miatt számos művét megzenésítették. Szerepjátszó készségét és stílusvirtuozitását Psyché (1972) című kötetében bontakoztatta ki legszabadabban.