Szophoklész (Kr. e. 496-406)

Iszméné, édes húgom, tudsz-e oly csapást,
mit holt atyánk bűnéért ránk nem mért Zeusz,
hogy míg csak élünk, büntetés legyen sorunk?
(Antigoné, 1-3)

Nem törhet úgy a sors reám,

hogy elrabolja fő javam: a szép halált.
(Antigoné, 96-97)

Mert nincs a pénznél hathatósabb kártevő;
(Kreón, 295)

Számtalan csoda van, de az
embernél jelesebb csoda nincs.
(Kar, 333-334)

Mert megkönnyebbülés,

ha végül is saját bajunkon túl vagyunk:
de kínos ám a más fejére hozni bajt!
(Őr, 436-438)

Olyan hatalmas soha nem lehet szavad,
hogy bármi földi rendelettel elsöpörd
az istenek iratlan, szent törvényeit.
(Antigoné, 454-456)

Az én vezérem szeretet, nem gyűlölet.
(Antigoné, 523)

Nem kell oly barát, ki csak szóval szeret.
(Antigoné, 543)

Ha hódolnunk kell: győzzön rajtunk férfi-kar,
de asszony rabja szégyenszemre nem leszünk!
(Kreón, 679-680)

Ki váltig vallja, hogy csupán ő itt a bölcs,
s agyát és nyelvét többre tartja bárminél,
kisülhet arról véletlen, hogy míly üres.
Akármilyen nagy szellemnek se szégyen az,
ha tud tanulni, s fennhéjázva nem feszít.
(Haimón, 707-711)

legtöbbet ér az ésszel élő ember úgy,
ha teljes bölcsességig eljut egymaga;
de mert ilyen ritkán akad: az is derék,
ki embertársa jó szaván okulni tud.
(Haimón, 720-723)

Nem állam az, mely egy ember tulajdona.
(Haimón, 737)

Nagyot merészeltél, leány!
Igazság istenasszonyának
megostromoltad trónusát -
s atyád sorsában osztozol.
(Kar, 852-855)

Ha a boldogulást keresed, csak a józanság
legyen útmutatód! Lábbal ne tapodj
soha isteni törvényt! Rombol a dölyf:
a szilaj szó vissza is üt szilajon,
s a konok meginog -
majd vénség érleli bölccsé.
(Kar, 1347-1352)

(Ford.: Mészöly Dezső)

Ó, jaj, keserves átok tudni azt, amit
nem-tudni jobb!
(Tiresias, 316-317)

Halljad tehát, mert vakságomról csúfolódsz:
te látsz és nem látod, milyen fertőben élsz,
sem, hogy kinek házában élsz és kikkel élsz!
Tudod-e, kik fia vagy, És, hogy átka vagy
a tieidnek föld fölött és föld alatt?
(Tiresias, 412-416)

E mái nap szül és veszít el tégedet.
(Tiresias, 439)

Boldogtalan, bár sohse tudnád meg, ki vagy!
(Iokasté, 1068)

Az vagyok, aki vagyok. Úgyse lehetek
más: mért féljek hát fölfedezni, ki vagyok?
(Oedipus, 1084-1085)

de nincs csapás

szörnyűbb, mint amit ember önmagára mér.
(Hírmondó, 1230-1231)

Senki hát halandó embert, ki e földön várja még
végső napját, ne nevezzen boldognak, mig élete
kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan.
(Oedipus, 1528-1530)

(Ford.: Babits Mihály)