Esti ima
Hymnus vespertinus ad boram incensi
Isten, te mindentalkotó,
egek vezére, aki dús
fénnyel ruházod a napot,
álom malaszttal a vak éjt,
hogy oldott tagjainkat új
munkára eddze a szünet
s fáradt velőnket és borús
aggályainkat oldja föl:
hálát a végzett nap miatt
s imát az új éj elé, miként
fogadtuk, hogy majd megsegíts,
mond néked híven himnuszunk.
(1-3. vsz.)
(Ford.: Babits Mihály)
Deus creator omnium
polique rector, vestiens
diem decoro lumine,
noctem soporis gratia,
artus solutos ut quies
reddat laboris usui
mentesque fessas allevet
luctusque solvat anxios:
grates peracto jam die
et noctis exortu preces,
voti reos ut adjuves,
hymnum canentes, solvimus.
(1-3. vsz.)
Roland ének (11. sz. vége)
La Chanson de Roland
Érzi Roland, hogy ideje betel,
Spanyolhont nézve csúcs hegyén hever,
egyik kezével ő mellére ver:
'Uram, sok nagy s kis bűnömért, mivel
megbántásodat akkor kezdtem el,
hogy megszülettem, s mostan végzem el,
halálom percén, kérlek könyörülj!'
Jobb kesztyűjét Istennek nyújtja fel:
angyalhad égből hozzá leröpül.
(2366-2374. sor)
(Ford.: Illyés Gyula)
Ço sent rollant de sun tens n' i ad plus,
Devers Espaigne est en un pui agut,
A l' une main si ad sun piz batud:
'Deus, meie culpe vers les tues vertuz
De mes pecchez, des granz et des menuz,
Que jo ai fait dès l' ure que nez fui
Tresqu' a cest jur que ci sui consoüt!'
Sun destre guant en ad vers Deu tendut.
Angles del ciel i descendent a lui.
(2366-2374. sor)
Traduction: Roland sent que son temps est fini; face à l' Espagne, il est sur un tertre escarpé. D' une de ses mains il s' est mis à se frapper la poitrine: 'Dieu, par ta grâce, mea culpa pour mes péchés, les grands et les petits, que j' ai faits depuis l' heure où je naquis jusqu' à ce jour, où me voici abattu!' Il a tendu vers Dieu son gant droit. Les anges du ciel descendent vers lui.