Széchenyi István (1791-1860)


Hitel (1830)
A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat stb. teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs. Ennek több vagy kevesebb volta a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje.

Ezen Hitelnél pedig még mélyebben fekszik: a Hitel tágosb értelemben. Tudniillik: hinni s hihetni egymásnak.

Tisztán fogjuk látni, hogy egyedül az erény , bármi csúf kísérőkkel volt is néha környezve a régi világban, oka néhány nemzet gigászi felemelkedésének, s hogy dicső lételeket századokig fenntartotta, bálványimádásik, emberáldozatik s egyéb a természetnek ily szennyei és szörnyei közt a polgári erkölcs! - S végre meg leszünk abban győződve, hogy a keresztény vallás zavaratlan forrásán megtisztult erkölcsi jó, ma legegészségesb mint leghosszabb életidőt ígérő feneke a nemzetiségnek. S hazánk akkor lesz boldog, ha ily felemelkedett nemzeti szellem éleszti földeinket (...)

Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni 'valaha mik voltunk' de inkább átnézni, 'idővel mik lehetünk s mik leendünk'. A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk azért hiábavaló reminiscentiákkal, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; - én azt szeretném hinni: lesz!
(Végszó)
Világ (1831)
Rontani könnyebb, mint építeni.
Napló (1832. június 26.)
Szorgalmasan dolgozom - s önérzetesen - Ha lenyírják a szárnyamat - járok majd a lábamon; - ha azokat is levágják, a kezemen járok; ha azokat is kitépik - hasoncsúszok! -

(Ford.: Györffy Miklós)


Arbeite fleissig - und mit Selbstgefühl - Stutzt man mir die Flügel - so gehe ich auf den Füssen; - schneidet man die ab, so gehe ich auf den Händen; reisst man die aus - so krieche ich auf den Bauch! -
Politikai programtöredék (1847)
Szélsőségek soha nem vezetnek célhoz.