E szűz, a szertelen, s e szép-szép mái nap (1885)
Le vierge, le vivace et le bel aujourd' hui (1885)
Nyaka lerázza majd fehér agóniáját,
mit rákötött a táj. De nem a föld igáját,
hol tolla fogva van. Puszta fantom, akit
ragyogása idéz ide. A néma ajkú,
zárt megvetés merő álmába fagyva itt
így tölti hasztalan száműzését a hattyú.
(3-4. vsz.)
(Ford.: Somlyó György)
Tout son col secouera cette blanche agonie
Par l' espace infligée a l' oiseau qui le nie,
Mais non l' horreur du sol ou le plumage est pris.
Fantôme qu' a ce lieu son pur éclat assigne,
Il s' immobilise au songe froid de mépris
Que vet parmi l' exil inutile le Cygne.
(3-4. vsz.)