Egy Galuppi-toccata (1855)
A Toccata of Galuppi's (1855)
Ciripelsz, tücsök-kisértet, holott elhamvadt a ház:
"Hamu, halál - hova lett a velencei aratás?
Lélek marad, ami lélek, nem mulik el az a láz.
Hisz te ismered a földtant, ismersz némi fizikát,
algebrát is, de a lélek túlrepüli e határt,
a haláltól lepke félhet, de tenéked meg nem árt.
Mert Velence és a népe csak virágzott, hervadott,
bolond ünnep volt gyümölcse, mit a földnek itthagyott,
vajon még maradt-e lélek, mikor a csók megfagyott?
"Por és hamu!" - ciripeled. Én szivemmel pörölök.
És ti drága, halott hölgyek, hová lett a fürtötök?
Hát az ékkő melletekről? Hűvösödik. Vénülök.
(12-15)
(Ford.: Vas István)
Yes, you, like a ghostly cricket, creaking where a house was burned:
"Dust and ashes, dead and done with, Venice spent what Venice earned.
"The soul, doubtless, is immortal - where a soul can be discerned.
"Yours for instance, you know physics, something of geology,
"Mathematics are your pastime; souls shall rise in their degree;
"Butterflies may dread extinction, - you'll not die, it cannot be!
"As for Venice and her people, merely born to bloom and drop,
"Here on earth they bore their fruitage, mirth and folly were the crop:
"What of soul was left, I wonder, when the kissing had to stop?
"Dust and ashes!" So you creak it, and I want the heart to scold.
Dear dead women, with such hair, too - what's become of all the gold
Used to hang and brush their bosoms? I feel chilly and grown old.
(12-15)