Előszó Balassi Bálint verseihez (1613 után)
(...) nem tagadhatni, hogy mint az sas több apró madarak előtt, úgy ő minden magyar elméjek előtt az magyar nyelvnek dicsősége...
Epicédium a Balassi fivérek, Bálint és Ferenc halálára (1596)
Mit mondhatok? Éltem,
Hol bátran, hol féltem
Kedvvel, búval, panaszval,
Hol méltó vádlásban,
Több rágalmazásban,
Mert egész föld foly azzal.
Vétkemben rettegtem,
Jómban örvendettem
S vigadtam az igazzal.
([5], II. 20. vsz.)
Ez világ, mint egy kert (1603-1606)
Ez világ, mint egy kert;
Kit kőeső elvert,
Napról napra veszten vész,
Vagy mint senyvedt zsindel,
Kit ő házról széllyel
Té-tova hány nagy szélvész,
Ő mint romlandó ház,
Elveszendő szállás,
Jóktul üresült rekesz:
(1. vsz.)
Kiben kesereg a magyar nemzetnek romlássán s fogyássán (1603-1606)
Ó, szegény megromlott s elfogyott magyar nép,
Vitézséggel nevelt hírrel vagy igen szép,
Kár, hogy tartatol úgy, mint senyvedendő kép,
Elémenetedre nincs egy utad is ép.
(1. vsz.)