Aeneis
Harcokat énekelek s egy hőst, akit Ítaliába,
Trója vidékéről lávín partig, legelőször
űzött végzete; sok földet, tengert bolyongott,
égi erők és Júnó nem-feledő dühe folytán
és sok háborut is tűrt, míg várost alapított,
isteneit Latiumba vivén, honnét a latin faj,
Alba atyái s Róma magas bástyái erednek.
(I. 1-7)
Arma virumque cano, Troiae qui primus ab oris
Italiam fato profugus Laviniaque venit
litora, multum ille et terris iactatus et alto
vi superum, saevae memorem Iunonis ob iram,
multa quoque et bello passus, dum conderet urbem
inferretque deos Latio; genus unde Latinum
Albanique patres atque altae moenia Romae.
(I. 1-7)
Haj, sok bú-baj után született meg a római nemzet!
(I. 33)
Tantae molis erat Romanam condere gentem.
(I. 33)
Vagy más csel lappang itt: teucrus, a lóba ne bízzál.
Bármi is ez, danaóknak ajándékát se kívánom!
(II. 48-49)
aut aliquis latet error; equo ne credite, Teucri!
Quidquid id est, timeo Danaos et dona ferentis.
(II. 48-49)
Más faj - elismerem - élethűbb ércszobrokat alkot,
s arcot olyant farag, úgy, hogy szinte beszél az a márvány,
jobb ügyvéd is akad, s ki leírja a csillagok útját
mérőbotjával, vagy számontartja kelésük:
ám a te mesterséged, római, az, hogy uralkodj,
el ne feledd - hogy békés törvényekkel igazgass,
és kíméld, aki meghódolt, de leverd, aki lázad!
(VI. 847-853)
(Ford: Lakatos István)
Excudent alii spirantia mollius aera
(credo equidem), vivos ducent de marmore vultus,
orabunt causas melius, caelique meatus
describent radio et surgentia sidera dicent:
tu regere imperio populos, Romane, memento
(hae tibi erunt artes), pacique imponere morem,
parcere subiectis et debellare superbos.
(VI. 847-853)
IV. ekloga
Ecloga IV.
Pásztori Múzsák, szálljon a dal kissé magasabban!
(1. sor)
Sicelides Musae, paulo maiora canamus.
(1. sor)
Már megtérhet a Szűz, meg az ősi saturnusi korszak,
Már uj sarjat küld le a földre az ég a magasból.
Csak te a most születő gyermekre, ki hozza a vaskor
Végét, és akivel beköszönt az aranykor a földre,
Szűz Lucina, vigyázz: bátyád országol, Apollo.
(6-10. sor)
Iam redit et Virgo, redeunt Saturnia regna;
Iam nova progenies caelo demittitur alto.
Tu modo nascenti puero, quo ferrea primum
Desinet ac toto surget gens aurea mundo,
Casta fave Lucina; tuus iam regnat Apollo.
(6-10. sor)
Elbukik a kígyó, meg a mérges csalfa növény is
Elbukik, és az aszír balzsam beborítja a földet.
(24-25. sor)
(Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása)
Occidet et serpens, et fallax herba veneni
Occidet; Assyrium volgo nascetur amomum.
(24-25. sor)
X. ekloga
Ecloga X.
Mindenen út vagy, Amor; hódoljunk hát meg Amornak.
(69. sor)
(Ford.: Lakatos István)
Omnia vincit amor, nos et cedamus amori.
(69. sor)