Carmen (1845)
Carmen (1845)
- José - felelte -, olyasmit kérsz, ami lehetetlen. Én már nem szeretlek téged, te még szeretsz engem, ezért akarsz megölni. (...)
A lába elé borultam, megragadtam a kezét, és a könnyeimmel öntöztem. Eszébe juttattam mind a boldog perceket, melyeket együtt töltöttünk. Megígértem, hogy a kedvéért bandita maradok. Mindent, uram, mindent felkínáltam neki, csak szeressen tovább is. De ő így szólt:
- Szeretni nem tudlak. Veled együtt élni pedig nem akarok.
Elöntött a düh. Kirántottam a késem. Szerettem volna, ha megijed és kegyelmet kér, de ebben a nőben egy démon lakozott.
(Ford.: Réz Ádám)
- José, répondit-elle, tu me demandes l' impossible. Je ne t' aime plus; toi, tu m' aimes encore, et c' est pour cela que tu veux me tuer. (...)
Je me jetai à ses pieds, je lui pris les mains, je les arrosai de mes larmes. Je lui rappelai tous les moments de bonheur que nous avions passsés ensemble. Je lui offris de rester brigand pour lui plaire. Tout, monsieur, tout; je lui offris tout, pourvu qu' elle voulût m' aimer encore! Elle me dit:
- T' aimer encore, c' est impossible. Vivre avec toi, je ne le veux pas.
La fureur me possédait. Je tirai mon couteau. J' aurais voulu qu' elle eût peur et me demandât grâce, mais cette femme était un démon.