A kor irodalmának nagy szervező alakja, mindig szkeptikus maradt, nem azonosult semmilyen szellemi, politikai, irodalmi iránnyal sem. Színművek, lírai művek, útirajzok jelzik működését. Drámái közül kiemelkedik a Carmen (1845), valamint történeti drámája, az Egy kalandor első lépései (1853). Mérimée a novellák híres írója. Legismertebb A korzikai (1829), Az etruszk váza (1939), vagy a Lelkek a purgatóriumban (1834). Novelláiban többnyire egy szemtanú mondja el a történetet, melyekből sajátos varázs árad, mesélő gesztus.