Pierre de Ronsard (1524-1585)

Azért tehát higgy nekem, édes,
amíg virágos dísszel ékes
korod legzöldebb ága hajt,
szakítsd, szakítsd hát ifjuságod:
mert a vénség, mint e virágot,
szépséged úgy szakítja majd.
(3. vsz.)

(Ford.: Nemes Nagy Ágnes)

Donc, si vous me croyez, mignonne,
Tandis que votre âge fleuronne
En sa plus verte nouveauté,
Cueillez, cueillez votre jeunesse:
Comme a cette fleur, la vieillesse
Fera ternir votre beauté.
(Ode a Cassandre; Odes, I, 17)

Ha majd öreg leszel, és este gyertyafénynél
tűz mellett üldögélsz, s az orsót pörgeted,
csodálkozva fogod zümmögni rímemet,
hogy egykor mint a vers tündére bennem éltél.
(1-4. sor)

Quand vous serez bien vieille, au soir, a la chandelle,
Assise aupres du feu, dévidant et filant,
Direz, chantant mes vers, en vous émerveillant:
'Ronsard me célébrait du temps que j' étais belle!'
(5-6. vsz.)

Élj hát, higgy nekem, és ne várd a holnapot:
rózsa az ifjuság, élvezd, amíg virágzik!
(13-14. sor)

(Ford.: Szabó Lőrinc)

Vivez, si m' en croyez, n' attendez a demain:
Cueillez des aujourd' hui les roses de la vie.
(Sonnets pour Hélene; II, XLIII)

Csak csont vagyok ma már, aszú csontváz, nem ember,
(1. sor)

(Ford.: Radnóti Miklós)

Je n' ai plus que les os, un squelette je semble,
(1)

Kertet, házat, hazát, itt hagyom a remek
kancsókat, korsókat...
(1-2. sor)

(Ford.: Illyés Gyula)

Il faut laisser maisons, et vergers, et jardins,
Vaisselles, et vaisseaux...
(1-2)