A humanista történetfelfogáson nevelkedve utasította el a középkor lírai örökségét, s ezért módszeresen alakította ki a klasszikus műfajok kifejezőeszközeit a francia lírában. Ennek alapján szervezte meg költő-barátaival a Brigade-ot, melynek utóbb a Pléiade nevet adta. A tudatos klasszikus alapokon nyugvó műfajteremtést jelzik kötetei, az Ódák (1550, kardalok, pindaroszi- és horatiusi ódák), Szerelmek (1552, szonettek, melyekben a választott ideál Kasszandra), valamint a Franciade (1573, befejezetlen eposz, IX. Károly ösztönzésére). Az alexandrinust ő emeli a francia verselés alapsorfajtájává. A nyelv kiművelését tekintette céljának, megújítója a francia nemzeti költészetnek.