Őszi chanson (1864)
Chanson d' automne (1864)
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
s ont monoton
bút konokon
S én csüggeteg,
halvány beteg,
kong, csak sirok,
s elém a sok
Óh, múlni már,
ősz! hullni már,
Mint holt avart,
mit felkavart
(Ford.:Tóth Árpád)
Les sanglots longs
Des violons
Blessent mon coeur
D' une langueur
Tout suffocant
Et bleme, quand
Je me souviens
Des jours anciens
Et je m' en vais
Au vent mauvais
Deça, dela,
Pareil a la
Holdfény (1867)
Clair de lune (1867)
Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomoru lenne.
(1. vsz.)
(Ford.: Szabó Lőrinc)
Votre âme est un paysage choisi
Que vont charmants masques et bergamasques,
Jouant du luth et dansant, et quasi
Tristes sous leurs déguisements fantasques.
(1. vsz.)
A hold a fák közt (1869)
La Lune blanche (1869)
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan, ág zörg,
és mindenütt
hangok remegnek...
Ó, hogy szeretlek.
A tó sötéten
őrzi hideg
tükrén az ében-
árnyú füzet;
szél jaja rezzen...
Álmodj, szerelmem.
Maga a kék menny
ereszkedik
a csillagfényben,
mely gyöngyeit
szikrázva szórja...
Isteni óra!
(Ford.: Szabó Lőrinc)
La lune blanche
Luit dans les bois;
De chaque branche
Part une voix
Sous la ramée...
O bien-aimée.
L' étang reflete,
Profond miroir,
La silhouette
Du saule noir
Ou le vent pleure...
Revons, c' est l' heure.
Un vaste et tendre
Apaisement
Semble descendre
Du firmament
Que l' astre irise...
C' est l' heure exquise.
Szivemben könnyezik (1874)
Il pleure dans mon coeur (1874)
Szivemben könnyezik;
s esik kint is, az utcán.
Mi bánt, mi keserít,
hogy szivem könnyezik?
(1. vsz.)
(Ford.: Szabó Lőrinc)
Il pleure dans mon coeur
Comme il pleut sur la ville,
Quelle est cette langueur
Qui pénetre mon coeur?
(1. vsz.)
Költészettan (1874)
L' Art poétique (1874)
Zenét minékünk, muzsikát!
Legyen a vers egy meg nem álló
Lélek, mindig új vágyba szálló,
Mely új egekbe ugrik át.
Egy jó kaland legyen dalom,
Hajnalban, az ideges szélben
Mentákra üljön észrevétlen...
A többi csak irodalom.
( 8-9. vsz.)
(Ford.: Kosztolányi Dezső)
De la musique encore et toujours!
Que ton vers soit la chose envolée
Qu' on sent qui fuit d' une âme en allée
Vers d' autres cieux a d' autres amours.
Que ton vers soit la bonne aventure
Éparse au vent crispé du matin
Qui va fleurant la menthe et le thym...
Et tout le reste est littérature.
( 8-9. vsz.)