Kint megremeg a nyárfa-ág
és ablakomra koppan -
úgy érzem most: a kerten át
te jössz felém titokban.
A tóba csillag fénye hull,
s lent megdereng a mélyvíz -
úgy érzem: kínom elcsitul,
s már megbékélek én is.
A hold szikrázik fényesen,
a felhő szerteszéled -
úgy érzem: rád emlékezem
mindig, amig csak élek.
(Ford.: Képes Géza)
Şi dacă ramuri bat în geam
Şi se cutremur plopii,
E ca în minte să te am
Şi-ncet să te apropii.
Şi dacă stele bat în lac
Adîncu-i luminîndu-l,
E ca durerea mea s-o-mpac
Înseninîndu-mi gîndul.
Şi dacă norii deşi se duc
De iese-n luciu luna,
E ca aminte să-mi aduc
De tine-ntotdeuna.