A román irodalom legnagyobb lírikusa. Versei a román folklórból táplálkozó gazdag, zenei nyelvű alkotások. Bár nem vált forradalmi költővé, a társadalmi ellentmondásokat, igazságtalanságokat több művében ábrázolta, így A császár és a proletár (végleges formája 1874) a Korcs utódok (1870) című költeményeiben. A francia és német romantika hatására írt művei a Vénusz és Madonna (1870), Angyal és Démon (1872). Szerelmi költészetének legszebb alkotása a boldogság helyett a kint, gyötrelmet, szenvedést, örök várakozást leíró Veronica-ciklusa. Sokszor az átlényegített tájhoz menekül (A tó, A hárs meséje, Kék virág) Legnagyobb prózai műve a Szárnyaszegett géniusz (1904), befejezetlen romantikus történeti regénye.