Esszék (1580)
Les Essais (1580)
A barátságról
De l' amitié
Amit rendszerint barátnak és barátságnak hívunk, nem más, mint a lelkek bizalmas, családias összecsengése, alkalom és kényelemszülte kapcsolat. A barátságban - amire én gondolok - a lelkek egymásba olvadnak, összevegyülnek úgy, hogy e kapcsolat illesztő szálai is elmosódnak benne.
(I. XXVIII.)
(Ford.: Babits Mihály)
Ce que nous appelons ordinairement amis et amitiés, ce ne sont qu' accointances et familiarités nouées par quelque occasion ou commodité, par le moyen de laquelle nos âmes s' entretiennent. En l' amitié de quoi je parle, elles se melent et confondent l' une en l' autre, d' un mélange si universel qu' elles effacent et ne retrouvent plus la couture qui les a jointes.
(I. XXVIII.)
Hogy bölcselkedni annyi, mint készülődni a halálra
"Que philosopher c' est apprendre a mourir"
Sose tudhatjuk, hol vár ránk a halál, ezért várjuk inkább mi őt - mindenütt. A szabadságra készül fel, aki felkészül a halálra. Tanuld meg, hogyan kell meghalni, s vége a rabságodnak. Ha szembe mersz nézni a halállal, leráztál minden kényszert, szolgaságot. Semmi rossz az életben nem érhet, ha jól megértetted, hogy az élet elvesztése nem rossz...
(I. XX.)
(Ford.: Oláh Tibor)
Il est incertain ou la mort nous attende: attendons-la partout. La préméditation de la mort est préméditation de la liberté: qui a appris a mourir, il a désappris a servir; le savoir mourir nous affranchit de toute sujétion et contrainte: il n' y a rien de mal en la vie pour celui qui a bien compris que la privation de la vie n' est pas mal
(I. XX.)
A tapasztalásról
De l' expérience
Annyira bolondja vagyok a szabadságnak, hogy ha netán kitiltanának az Indiák egyik szögletéből, valamelyest az is a jólétem rovására menne. És ameddig másutt szabad földet vagy levegőt találok, nem fogok olyan helyen kuporogni, ahol rejtőznöm kell. Hej, de rosszul bírnám sokaknak az állapotát, akiket, látom, odaszögeztek országunk valamelyik részébe, és ki vannak zárva a legfőbb városokból, az udvarokból, a közutakról, mert ujjat húztak törvényeinkkel! Ha azok, amelyeket én szolgálok, csak a körmöm hegyét is fenyegetnék, nyomban elmennék másokat keresni, akárhová. Ami kis eszesség van bennem, arra fordítom, hogy ezek a mostani polgárháborúink ne csorbíthassák járás-kelési szabadságomat.
(III. XIII.)
Je suis si affadi apres la liberté que, qui me défendrait l' acces de quelque coin des Indes, j' en vivrais aucunement plus mal a mon aise. Et tant que je trouverai terre ou air ouvert ailleurs, je ne crouprai en lieu ou il me faille cacher. Mon Dieu! que mal pourrais-je souffrir la condition ou je vois tant de gens, cloués a un quartier de ce royaume, privés de l' entrée des villes principales et des cours et de l' usage des chemins publics, pour avoir querellé nos lois! Si celles que je sers me menacaient seulement le bout du doigt, je m' en irais incontinent en trouver d' autres, ou que ce fut. Toute ma petite prudence en ces guerres civiles ou nous sommes s' emploie a ce qu' elles n' interrompent ma liberté d' aller et venir.
(III. XIII.)
A természet anyai módon úgy intézte, hogy minden cselekvés, amit a szükségünk miatt ránk parancsolt, egyúttal gyönyörűséges is legyen, és nemcsak az értelmet adta hozzá ösztönzőül, hanem a vágyat is: igazságtalanság elferdíteni a törvényeit.
Nature a maternellement observé cela, que les actions qu' elle nous a enjointes pour notre besoin nous fussent aussi voluptueuses; et nous y convie, non seulement par la raison, mais aussi par l' appétit; c' est injustice de corrompre ses regles.
A lélek nagysága nem annyira a felfelé kapaszkodásban és az előrenyomulásban van, mint abban, hogy körül tudja határolni és el tudja rendezni önmagát. Minden nagy lesz őelőtte, ami elegendő, és azzal mutatja meg az emelkedettséget, hogy jobban szereti a középszert, mint a kiemelkedőt. Semmi sincs olyan szép és jogos, mint jól és helyesen játszani az ember szerepét; az a legnagyobb tudomány, ha valaki jól és természetesen tudja élni ezt az életet, és betegségeink közül az a legvadabb, ha megvetjük létezésünket.
La grandeur de l' âme n' est pas tant tirer a mont et tirer avant comme savoir se ranger et circonscrire. Elle tient pour grand tout ce qui est assez, et montre sa hauteur a aimer mieux les choses moyennes que les éminentes. Il n' est rien si beau et légitime que de faire bien l' homme et dument, ni science si ardue que de bien et naturellement savoir vivre cette vie; et de nos maladies la plus sauvage c' est mépriser notre etre...
Hibátlan tökéletesség, és már-már isteni, ha becsülettel élvezni tudjuk létezésünket. Azért kutatunk másféle állapotok után, mert nem értjük a sajátunkat, és kibújunk magunkból, mert nem tudjuk, mi van bennünk. De hiába kapaszkodunk gólyalábakra, akkor is csak a magunk lábán kell járnunk.
(Ford.: Réz Ádám)
C' est une absolue perfection, et comme divine, de savoir jouir loyalement de son etre. Nous cherchons d' autres conditions, pour n' entendre l' usage des nôtres, et sortons hors de nous, pour ne savoir quel il y fait. Si avons-nous beau monter sur des échasses, car sur des échasses encore faut-il marcher de nos jambes...