Martin Heidegger (1899-1976)


Lét és idő (1927)
Sein und Zeit (1927)
A szorongás mitől-jét az jellemzi, hogy a fenyegető sehol sincs. A szorongás "nem tudja", hogy mi az, amitől szorong. A "sehol" azonban nem semmit jelent, hanem benne rejlik a tájék általában, a világ feltárultsága általában, a lényegszerű térbeli benne-lét számára. A fenyegető ezért nem is közeledhet a közelben egy meghatározott irányból, hanem már "jelen" van - és mégsincs sehol. (...) A világonbelüli semmi és sehol dacossága fenomenálisan azt jelenti: a szorongás mitől-je a világ mint olyan.
(40.§)

Dass das Bedrohende nirgends ist, charakterisiert das Wovor der Angst. Diese "weiss nicht", was es ist, davor sie sich ängstet. "Nirgends" aber bedeutet nicht nichts, sondern darin liegt Gegend überhaupt, Erschlossenheit von Welt überhaupt für das wesenhaft räumliche In-Sein. Das Drohende kann sich deshalb auch nicht aus einer bestimmten Richtung her innerhalb der Nähe nähern, es ist schon "da" - und doch nirgends, es ist so nah, dass es beengt und einem den Atem verschlägt - und doch nirgends. (...) Nichts und Nirgends besagt phänomenal: das Wovor der Angst ist die Welt als solche.
(40.§)

Az egzisztenciálisan kivetült, tulajdonképpeni halálhoz viszonyuló lét jellemzőit a következőképpen foglalhatjuk össze: az előrefutás leleplezi a jelenvalólét számára az akárki-önmagába való beleveszettséget, és azzal a lehetőséggel szembesíti, hogy a gondoskodó gondozásra elsődlegesen nem támaszkodva önmaga lehessen, ám az akárki illúzióitól eloldott, szenvedélyes, faktikus, önmagában bizonyos és önmagától szorongó halálhoz viszonyuló szabadságban.
(53.§)

(Ford.: Vajda Mihály és munkatársai)


Die Charakteristik des existenzial entworfenen eigentlichen Seins zum Tode lässt sich dergestalt zusammenfassen: Das Vorlaufen enthüllt dem Dasein die Verlorenheit in das Man-selbst und bringt es vor die Möglichkeit, auf die besorgende Fürsorge primär ungestüzt, es selbst zu sein, selbst aber in der leidenschaftlichen, von den Illusionen des Man gelösten, faktischen, ihrer selbst gewissen und sich ängstenden Freiheit zum Tode.
(53.§)