Marcus Aurelius (121-180)


Elmélkedések
Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. te magad is szoktál effélékre vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul, vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben.
(IV. 3)

Állandóan gondolj rá, hogy ami most van, olyasmi azelőtt is volt. Gondolj arra is, hogy ezután éppen így lesz. saját élményeid és a régebbi történelem tanulmányozása alapján idézz szemed elé egész színjátékokat, a maiakkal azonos jeleneteket: Hadrianus, Antonius vagy Fülöp, Nagy Sándor, Kroisos egész udvarát. A színjáték ugyanaz, csak a szereplők mások!
(X. 27)

(Ford.: Huszti József)