Az eltűnt idő nyomában (1913)
A la Recherche du Temps perdu (1913)
A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem, s mint hogyha csak megtöltött volna valami értékes eszenciával: jobban mondva, az eszencia nem bennem volt, én voltam az.
(I. Swann 1. Combray)
(Ford.: Gyergyai Albert)
Elle envoya chercher un de ces gâteaux courts et dodus appelés Petites Madeleines qui semblent avoir été moulés dans la valve rainurée d' une coquille de Saint-Jacques. Et bientôt, machinalement, accablé par la morne journée et la perspective d' un triste lendemain, je portai a mes levres une cuillerée du thé ou j' avais laissé s' amollir un morceau de madeleine. Mais a l' instant meme ou la gorgée melée des miettes du gâteau toucha mon palais, je tressaillis, attentif a ce qui se passait d' extraordinaire en moi. Un plaisir délicieux m' avait envahi, isolé, sans la notion de sa cause. Il m' avait aussitôt rendu les vicissitudes de la vie indifférentes, ses désastres inoffensifs, sa brieveté illusoire, de la meme façon qu' opere l' amour, en me remplissant d' une essence précieuse: ou plutôt cette essence n' était pas en moi, elle était moi.
(I. Du côté de chez Swann. 1. Combray)