A századforduló egyik legnagyobb regényírója, a műfaji hagyományok megújítója, továbbfejlesztője. Első regénye, a Swann szerelme (1913), mely inkább lélektani, szerelmi típusú. Főműve Az eltűnt idő nyomában végleges kiadása (1913) 15 kötetből, 7 részből áll. Cselekményben, lélektanban, emberábrázolásban új szemléletet hozott. A regénynek nincs cselekménye, inkább ábrázolásokról (az alkotás vágya, a századvégi nagyvilág) van szó; pillanatképek ezek az örök idő jelenlétéről és pusztító hatásáról, az egész mű egy katedrálishoz hasonlatos hatalmas szerkezet. Nincsenek szilárd, jellemezhető típusai, hősei folyton változnak. Műve a századvég világának varázslatos bemutatása.