Luíz Vaz de Camões (1524-1580)

A fegyvereket s híres daliákat,
kik luzitán partokról útrakelve,
sosem hajózott tengerekre szálltak,
Taprobanát is hátrahagyva messze,
veszélyeket s háborúkat kiálltak,
többet, mint ami ember díja lenne,
kik távoli népek között épitettek
új Birodalmat, fénnyel övezettet;

s emlékét a dicsőségtől körülvett
Királyoknak, kik a Hitet s Hatalmat
terjesztve, Afrika, Ázsia bűntelt
országaira pusztítva szakadtak,
s a hősöket, akik felett nem ülhet
az Elmúlás törvénye diadalmat;
világgá zengem most e költeményben,
ha művészet s tehetség lesz vezérem.
(I. 1-2)

(Ford.: Hárs Ernő)

As armas e os baroes assinalados,
Que da occidental praia lusitana,
Por mares nunca de antes navegados,
Passaram ainda além da Taprobana,
E em perigos e guerras esforçados,
Mais do que prometia a força humana,
Entre gente remota edificaram
Novo reino, que tanto sublimaram;

E tambem as memorias gloriosas
D'aquelles reis que foram dilatando
A fé e o imperio, e as terras viciosas
De Africa e de Asia andaram devastando;
E aquelles, que por obras valerosas
Se vao da lei da morte libertando -
Cantando espalharei por toda parte,
Se a tanto me ajudar o engenho e arte.
(I. 1-2.)