Az eszeveszett Orlando (1532)
Orlando furioso (1532)
A hölgyek, a lovagok, a szerelmek,
a harcok, a kalandok énekemben
akkoriak, midőn már hadsereg kelt
tengerre Afrikából Frankhon ellen,
Troian utóda Agramante mellett,
ki lobogó, ifjonti sérelemben
az atyjáért elszánt, hogy bosszút álljon
az imperátoron, Károly királyon.
Elmondanék Orlandóról továbbá
hallatlanul csodálatos meséket,
hogy Ámor őt örjöngő ostobává
tette, bár híre volt nagy, bölcs eszének,
ha asszonyom, ki épp ily sorsra szánná
enyémet is, és ráspolyozza, végleg
el nem vásítja, ha kicsit, amennyi
elég ilyen dalt végigénelelni.
(I. 1-2.)
(Ford.: Simon Gyula)
Le donne, i cavalier, l' arme, gli amori,
Le cortesie,l' audaci impresse io canto,
Che furo al tempo che passâro i Mori
D'Africa il mare, e in Francia nocquer tanto,
Seguendo l'ire e i giovenil furori
D'Agramante lor re, che si die vanto
Di vendicar la morte di Troiano
Sopra re Carlo imperator romano.
Diro d'Orlando in un medesmo tratto
Cosa non detta in prosa mai ne in rima;
Che per amor venne in furore e matto,
D'unom che si saggio era stimato prima:
Se da colei che tal quasi m' ha fatto,
Che 'l poco ingegno ad or ad or mi lima,
Me ne sara pero tanto concesso,
Che mi basti a finir quanto ho promesso.
(I. 1-2.)