Himfy szerelmei - Előszó (1807)
Nyelvünk nélkül egyenként ingadozó, gyökeret nem verhető, gyenge nádszálak vagyunk, melyeket a politikának legkisebb szelei kitekerhetnek: szóval, a nyelv lelke a nemzetnek.
A kesergő szerelem (1796-1798)
Mint a szarvas, kit megére
A vadásznak fegyvere,
Fut, de későn, foly már vére,
Vérzik tőle a csere:
Úgy futok én a pár-szemtől,
A seb mellyem baljában;
Ázik a föld keservemtől
Lábam minden nyomában.
De haj! mennél tovább érek,
Annál jobban gyűl a méreg,
S beljebb rögzik szivembe; -
Futok, haj, de vesztembe.
(7. Dal)