Szegedy Róza iránti szerelme ihlette a kétrészes Himfy szerelmei című versfüzérét, melynek első része, A kesergő szerelem (1801) egy csapásra a nemesi kúriák kedvelt olvasmánya lett. A mű énekek és dalok fölváltva ismétlődő sorából áll. Megalkotja a dalciklus műfaját. A második rész, A boldog szerelem 1807-ben jelent meg. A szentimentalista alkotás újszerű strófaszerkezeténél (Himfy-strófa) fogva a XIX. század eleji magyar költészet kiemelkedő alkotása.