Bánk bán (1819)
lettél dicső Árpád gyümölcse te?
(Petur, Előversengés)
majd amidőn egy nemzetség kipusztúl,
vagy csontjaimmal a meráni gyerekek
fognak tekézni, - akkor
(Petur, Első szakasz)
Úgy, úgy, vitéz úr, a magyar bor ollyan,
mint a magyar barátság, - mentől óbb,
annál erősebb.
(Myska, Első szakasz)
Nagy - nagy, ami fenn forog
játékon: a haza és Melinda.
(Petur, Első szakasz)
A jelszónk lészen: Melinda!
(Petur, Első szakasz)
"Bán, ébredezz; mert meglopattatik Bánk!"
(Bánk, Első szakasz)
hol a haszon
(Biberach, Első szakasz)
az ész hibázik, a fejecske kong.
(Biberach, Első szakasz)
útálhatom.
(Gertrudis, Első szakasz)
De hát Melinda! ó! Hát a haza!
Itten Melindám, ottan a hazám -
a pártütés kiáltoz, a szerelmem
tartoztat. -
(Bánk, Első szakasz)
Két fátyolt szakasztok el,
hazámról és becsűletemről.
(Bánk, Első szakasz)
ménkőcsapás ugyan letépheti
rólam halandóságom köntösét; de
jóhíremet ki nem törölheti.
(Bánk, Első szakasz)
Hogy Bánk leüljön a setét szövetség
gyász-asztalához, ahhoz nem csekélyebb,
mint bánki sértődés kivántatik.
(Bánk, Második szakasz)
felkent királyok ellen!
(Petur, Második szakasz)
Mohón kilobbant hazafiság -
(Petur, Második szakasz)
Mint vándor a hófúvásokban, úgy
lelkem ingadoz határtalan
kétség között, s eszem egy nagy óceánban
lebeg, veszejtve minden csillagot.
(Bánk, Harmadik szakasz)
Épülj fel! Izmosodj meg, gondolat! -
(Bánk, Harmadik szakasz)
Ő csorda számra tartja gyűlevész
szolgáit, éppenséggel mintha minden
hajszála egy őrzőt kivánna; sok
meránit, ollykor azt hinné az ember,
hogy tán akasztani viszik, úgy körül
van véve a léhűtőktől; s mi egy
rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.
Ő táncmulatságokat ád szűntelen,
úgy, mintha mindég vagy lakadalma, vagy
keresztelője volna: és nekünk
szivünk dobog, ha egy csaplárlegény az
utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
a tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak legszebb lovon
ficánkolódnak, - tegnap egy kesely,
ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk
feleség s porontyainkat kell befogni,
ha veszni éhen nem kívánkozunk.
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
úgy, mintha mindenik tagocska bennek
egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
kéményeinkről elpusztúlnak a
gólyák, mivel magunk emésztjük el
a hulladékot is. Szép földeinkből
vadászni berket csinálnak, a-
hová nekünk belépni sem szabad;
s ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
himlős gyerek megkívánván, lesujtunk
egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek;
és aki száz meg százezert rabol,
bírája lészen annak, akit a
szükség garast rabolni kényszerített.
(Tiborc, Harmadik szakasz)
megostoroztatik, kipörkölik
szemeit, s midőn minden kitelhető
csapást kiállt, akkor törik kerékbe;
(Bánk, Negyedik szakasz)
Vége! Volt - nincs; de ne tapsolj hazám -
ni! - reszket a bosszúálló -
(Bánk, Negyedik szakasz)
kell látni minden könnyeket: magának
könnyezni nem szabad.
(Király, Ötödik szakasz)
Nincs a teremtésben vesztes, csak én!
Nincs árva más több, csak az én gyermekem!
(Bánk, Ötödik szakasz)
Magyarok! Előbb mintsem magyar hazánk -
előbb esett el méltán a királyné!
(Király, Ötödik szakasz)
Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? (1821)
Az igaz (látjuk), hogy a tele has ritkán dolgozik - jobban énekel az éhező kanári (...) De ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészése, élelméről gondoskodik, és - elhallgat.