Kassák Lajos (1887-1967)


Mesteremberek (1914)
Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok
és hősök sem vagyunk, kiket vad csinnadratta kísért a csatába
(1-2. sor)

s örüljenek az új költők, akik az idők új arcát éneklik előttünk:
RÓMÁBAN, PÁRISBAN, MOSZKVÁBAN BERLINBEN, LONDONBAN ÉS BUDAPESTEN.
(19-20. sor)
A ló meghal, a madarak kirepülnek (1922)
Az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta a szárnyait

én KASSÁK LAJOS vagyok
s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.
Egy ember élete (1924)
Csavargások Az ember élete kiteljesedik.
Másodszor indultam útnak, hogy életemet kiteljesítsem. Nem tudatos megmozdulások voltak ezek, pontosan nem tudtam volna megmondani miért és merre akarok menni, de valahol a legbensőmben dolgoztak a vágyak, s minden óra újabb és újabb erőfeszítést szült bennem a cselekvésre.
(1. rész)

Érdemes volt mindez? Mi végre is vagyok én a világon? Mi hajt engem, mért nem maradtam meg földtúró parasztnak, vagy mért nem maradtam meg türelmes igavonó baromnak a gyárakban, mint az én apáim és testvéreim.
(22. rész)
Őszi riadalom (1942)
... s hiába is panaszolnám
hogy nincs hazám és nincsen tanyám s jól tudom, nem is lesz már soha szegény és magányos vagyok, hogyan lelhetném meg nyugalmam?
(14-16. sor)
A körön belül (1959)
Hetvenkét éves lettem
és ma sem vagyok más
mint aki voltam.
Semmi sem elégít ki
semmit sem találok a helyén.
(3. vsz.)
Költészetem I. (1963)
Az én költészetem nem az álmok kusza burjánzásából
hanem a geometria szigorú rendjéből születik
lefejti a gyümölcs héját
megszerkeszti az alaprajzot
térbeállítja a tárgyakat
eltakarítja a múlt romjait
s egy szebb jövendőt ígér.
(13-19. sor)