A nemzet csinosodása (1794)
Eredeti munkák gyarapítják a tudományokat, csinosítják a nemzetet, és emelik fel a nagy nemzetek ragyogó sorába. Nagy akadálya az nálunk a tudományoknak, hogy nálunk termett eredeti munkák még eddig nincsenek. (...)
Az igaz literátor hozza le, mint egy második Prometheus az égből a bölcsesség szép világát; a' terjeszt a nemzetekre dicsőséget és virágozást és közboldogságot, a' teszi a jobbágyot meggyőződésből való, kész engedelmű jobbággyá, az uralkodót a szívek uralkodójává, az embert emberré. A' vezeti végre a népet a józan értelem kötelein a maga kötelességeire és a szív édes láncain a maga boldogságára.
Fanni hagyományai (1795)
Mi ez? - mi a szerelem? - nem fogok hozzá leírásához. A szó csak üres, jelentés nélküli hang. Hideg, mint a réz, mely cseng, de nem érez; holt, megmerevedett állat. Elégtelen a szív véghetetlen, eleven, erős, meleg érzéseinek lefestésére. - Oh, mi az élet szeretet nélkül? Iszonyú, mint a tágas vadon, amelyben nem járt embernyom. Borzasztó, mint éjfél hasogató hidege... Nem élt az, aki szeretet nélkül élt!
(XLII.)