Elveszett paradicsom (1667)
Paradise Lost (1667)
Az ember legelső bűnét, s a tiltott
fa gyümölcséből-kóstolást, amely
halált hozott e földre, kínt reánk,
s kivert az Édenből, míg egy különb
Ember megváltott, s visszahozta üdvünk,
zengd, Múzsa,
(I., 1-6)
Of man's first disobedience, and the fruit
Of that forbidden tree, whose mortal taste
Brought death into the world, and all our woe,
With loss of Eden, till one greater Man
Restore us, and regain the blissful seat,
Sing, Heavenly Muse,
(I., 1-6)
még visszanéz, és a Paradicsom
kelet-partját szemléli: üdvhazájuk
volt még előbb! Fölötte imbolyog
a lángoló kard, a zordon érctömeggel
tömött kapu, a vad tüzes dzsidák.
Önkéntelen könnyük pereg, de törlik.
Előttük a Világ, hol nyughelyet
lelnek, s vezérük lesz a Gondviselés.
Kéz kézbe, lassu vándorlépteik
magányban az Édenen át vezetnek.
(XII, 641-649)
(Ford.: Jánosy István)
They, looking back, all the eastern side beheld
Of Paradise, so late their happy seat,
Waved over by that flaming brand, the gate
With dreadful faces thronged and fiery arms.
Some natural tears they dropped, but wiped them soon;
The world was all before them, where to choose
Their place of rest, and Providence their guide.
They hand in hand with wandering steps and slow,
Through Eden took their solitary way.
(XII, 641-649)