Az angol irodalom egyik legnagyobb alakja. A Lycidas (1637) című bukolikus elégiája, puritán, biblikus retorikájú, a figyelmet a gyakorlati hasznosságra irányító A nevelésről, valamint számos tanulmánya után 1667-ben jelenteti meg fő művét, az eredetileg drámának tervezett, tíz énekben, blank verse-ben írt Elveszett Paradicsom című vallásos eposzát, majd 1671-ben A visszanyert Paradicsom, és a vele egy kötetben megjelenő A küzdő Sámson című drámáit. Eposzában inkább az Aeneist követi, a költemény fő alakja a Sátán, Ádám és Éva csupán kiszolgáltatott mellékszereplők. Barokk eposzának folytatásában, lezárásában Krisztus történetét, a Sátánnal való megmérkőzését olvashatjuk. Milton életműve a reneszánsz-humanista embereszmény, a reformáció, a manierista és a barokk költészet, ideológia összes formai jegyét magán viseli.