Jelenés
The Apparition
Ha gőgödtől halálomat lelem,
és téged felderít
hogy én már nem zaklatlak itt,
ágyadhoz lép majd szellemem,
s ál-vesztaszűz, hitványabb kar szorít -
haldokló gyertyád pislákolva int,
s látom, kié vagy, s míg őt kérleled
és rázod, azt hiszi, megint
több kell neked
s alvást tettet szokás szerint,
és elhagyatva félni fogsz nagyon
s hideg higanyt izzadsz majd reszketeg,
nálam kisértetebb.
Mit mondok majd, most el nem mondhatom.
S mert elfogyott szerelmem, jobb nekem,
ha bűnbánó gyötrelmed nézhetem,
mint hogyha megmaradnál bűntelen.
(Ford.: Vas István)
When by thy scorn, O murd'resse, I am dead,
And that thou thinkst thee free
From all solicitation from me,
Then shall my ghost come to thy bed,
And thee, fain'd vestall, in worse armes shall see;
Then thy sick taper will begin to winke,
And he, whose thou art then, being tyr'd before.
Will, if thou stirre, or pinch to wake him, thinke
Thou call'st for more,
And in false sleepe will from thee shrinke,
And then poor Aspen wretch, neglected thou
Bath'd in a cold quicksilver sweat wilt lie
A verier ghost than I;
What I will say, I will not tell thee now,
Lest that preserve thee; and since my love is spent,
I'had rather thou shouldst painfully repent,
Than by my threatnings rest still innocent.