Johann Gottlieb Fichte (1762-1814)

A természet minden egyénben valamilyen különös szempontból pillantja meg önmagát. Én magamat nevezem én- nek, s téged nevezlek te- nek; te magadat nevezed én- nek és engem te- nek; én a te számodra rajtad kívül levő vagyok, ahogy te rajtam kívül levő vagy az én számomra. Önmagamon kívül először azt fogom fel, ami legközelebbről korlátoz engem; te azt, ami téged korlátoz a legközelebbről; ebből a pontból kiindulva haladunk tovább a következő láncszemeken keresztül - de nagyon különböző sorokat írunk le, melyek itt-ott keresztezik ugyan egymást, de sehol sem futnak ugyanabban az irányban egymás mellett. Minden lehetséges individuum, és így a tudat minden lehetséges szempontja is, valóságossá válik. Az összes individuumnak ez az együttes tudata teszi a világegyetem kiteljesedett tudatát, s más tudat nem létezik, mert csak az individuumban teljesedik ki a meghatározottság és a valóság.
(Első könyv, Kétely)

(Ford.: Kis János)

In jedem Individuum erblickt die Natur sich selbst aus einem besondern Gesichtspunkte. Ich nenne mich ich, und dich du; du nennst dich ich, und mich du: Ich liege für dich außer dir, wie du für mich außer mir liegst. Ich begreife außer mir zuerst, was mich zunächst begrenzt; du, was dich zunächst begrenzt: Von diesem Punkte aus gehen wir durch seine nächsten Glieder hindurch weiter - aber wir beschreiben sehr verschiedene Reihen, die sich wohl hier und da durchschneiden, aber nirgends nach derselben Richtung nebeneinander fortlaufen. - Es werden alle mögliche Individuen, sonach auch alle möglichen Gesichtspunkte des Bewußtseins wirklich. Dieses Bewußtsein aller Individuen zusammengenommen, macht das vollendete Bewußtsein des Universum von sich selbst aus: Und es gibt kein anderes, denn nur im Individuum ist vollendete Bestimmtheit und Wirklichkeit.
(Erstes Buch, Zweifel)