Júlia kisasszony (1888)
Fröken Julie (1888)
Nem tagadhatom, érzek egy kis elégtételt, hogy megláthattam: csak felületes csillogás vakítja el látásunkat idelent, hogy a héjának a háta is csak szürke; hogy púdertől hamvas a finom arc; hogy a reszelt körömnek is lehet fekete szegélye, és hogy a zsebkendő piszkos, bár parfümillatot áraszt. Ám másfelől bánt, hogy rá kellett jönnöm: ami után vágyódtam, nem magasabb rendű, és nem is értékes, bánt, hogy maga oly mélyre süllyedt, hogy mélyebbre került a szakácsnőjénél is; úgy bánt, mintha azt kellene látnom, hogy az eső szétveri, mocsokká ostorozza a nyár kései virágait.
(Jean)
Jag kan inte neka till att det a ena sidan gläder mig ha fatt se att det bara var kattgull som bländat oss därnere, att ha fatt se att h0ken bara var gra pa ryggen ocksa, att det var puder pa den fina kinden, och att det kunde vara svartra kanter pa de slipade naglarne, att näsduken var smutsig, fastän den luktade parfym...! men det pinar mig a andra sidan ha sett att det jag själv strävade till, icke var nagot högre, solidare; det pinar mig se er sjunken sa djupt, att ni är langt under er kokerska; det pinar mig som att se höstblommorna piskas sönder av regnet och förvandlas i smuts.
(Jean)