A dráma megújítója. A Vörös szoba (1879) című regénye hozza meg számára a sikert, mely impresszionista-realista ábrázolásmódjával a modern svéd irodalom kezdetét is jelenti. Legnagyobb szabású prózai munkája az Egy lélek fejlődése (1886-1903), kilenckötetes önéletrajzi ciklusa. Számos drámai kísérlete után, az 1880-as évek második felében keletkeztek naturalista drámái, mint Az apa (1887) vagy a Júlia kisasszony (1888), melyeknek fő témája az egyik ember hatalma a másik felett. Számos egyfelvonásosa után a századfordulón születtek azon színjátékai, melyek kapcsán a XX. századi dráma nagy újítói közt jelölik ki Strindberg helyét. Ilyen művek a stációdrámának is nevezett Álomjáték vagy a Haláltánc (1901).