Mesék (1668)
Fables (1668)
A holló meg a róka
Le Corbeau et le Renard
Holló úr ült a fatetőn,
csőrébe sajt volt, jókora,
s kit a jó illat csalt oda,
a Róka szólt hízelkedőn:
"Á, jó napot, te drága Holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
olyan, mint rajtad ez a toll, ó
akkor a madarak között első a rangod."
A Holló erre rendkívül örül,
torkán egy hangot köszörül,
kitátja csőrét, földre hull a sajtja.
A Róka felveszi és egyre hajtja:
"A hízelgő, akármi fajta,
azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A Holló ámul, pironkodva, végre
megesküszik, hogy nem megy soha lépre.
(Ford.: Kosztolányi Dezső)
Maître Corbeau, sur un arbre perché,
Tenait en son bec un fromage.
Maître Renard, par l' odeur alléché,
Lui tint à peu près ce langage:
Et bonjour, Monsieur du Corbeau.
Que vous êtes joli! que vous me semblez beau!
Sans mentir, si votre ramage
Se rapporte à votre plumage,
Vous êtes le Phénix des hôtes de ces bois.
À ces mots, le Corbeau ne se sent pas de joie;
Et pour montrer sa belle voix,
Il ouvre un large bec, laisse tomber sa proie.
Le Renard s' en saisit, et dit: Mon bon Monsieur,
Apprenez que tout flatteur
Vit aux dépens de celui qui l' écoute.
Cette leçon vaut bien un fromage, sans doute.
Le Corbeau honteux et confus
Jura, mais un peu tard, qu' on ne l' y prendrait plus.
A tücsök meg a hangya
La Cigale et la Fourmi
"Daloltál? rendbe van, komám,
akkor ma táncolj, szaporán."
(21-22. sor)
(Ford.: Kosztolányi Dezső)
- Vous chantiez? j' en suis fort aise.
Eh bien! dansez maintenant.
(21-22)
A farkas és a bárány
Le Loup et l' Agneau
Minden érv oly erős, mint a képviselője:
bizonyítom, tanúlj belőle.
Szomját oltotta Barika
egy patak tiszta, szép vizében;
s ott termett a Csikasz, kalandvágyóan, éhen,
lesni, mihez juthatna a hasa.
"Te, pimasz, a patak sarát mért zavarod rám?! -
kezdte dühösen a Toportyán -
no, várj csak, vakmerő, most megfenyítelek!" -
"Nagyuram - szól amaz -, kérem Felségedet,
ne méltóztassék tűzbe jönni,
sőt inkább tekintetbe venni,
hogy a hely, ahol én iszom,
bizony, bizony
húsz métert a fenti alatt van:
következésképp én zavarni semmiképp
nem tudnám Felséged vizét." -
"De zavarod - mordúl a Gaz, most még vadabban -
s tudom, tavaly a szád szórt rám gyalázatot." -
"De hisz én idei bárány vagyok! -
mondja Bari - s szopnom még az anyám ád!" -
"Ha nem te voltál, hát a bátyád." -
"Nincs bátyám." - "Hát valami rokonod!
Az én népem szörnyen utálják
a pásztorok s kutyáitok :
hallottam, és ideje bosszút állni!" -
Azzal Barit becipeli
a sűrübe, s minden további
szócséplés nélkül megeszi.
(Ford.: Szabó Lőrinc)
La raison du plus fort est toujours la meilleure:
Nous l' allons montrer tout à l'heure.
Un Agneau se désaltérait
Dans le courant d'une onde pure.
Un Loup survient à jeun qui cherchait aventure,
Et que la faim en ces lieux attirait.
Qui te rend si hardi de troubler mon breuvage?
Dit cet animal plein de rage:
Tu seras châtiè de ta témérité.
- Sire, répond l'Agneau, que votre Majesté
Ne se mette pas en colière;
Mais plutôt qu'elle considère
Que je me vas désaltérant
Dans le courant,
Plus de vingt pas au-dessous d'Elle,
Er que par conséquent, en aucune façon,
Je ne puis troubler sa boisson.
- Tu la troubles, reprit cette bête cruelle,
Et je sais que de moi tu médis l'an passé.
- Comment l'aurais-je fait si je n'étais pas né?
Reprit l'Agneau, je tette encor ma mère.
- Si ce n'est toi, c'est donc ton frère.
- Je n'en ai point. - C'est donc: quelqu'um des tiens:
Car vous ne m'épargnez guère,
Vous, vos bergers, et vos chiens.
On me l'a dit: il faut que je me venge.
Là-dessus, au fond des forêts
Le Loup l'emporte, et puis le mange,
Sans autre forme de proncès.
A két bika meg a béka
Les deux Taureaux et une Grenouille
Igy van! s bár mindig más a kor,
bolond nagyok miatt kis ártatlan lakol.
(19-20. sor)
(Ford.: Radnóti Miklós)
Hélas! on voit que de tout temps
Les petits ont pâti des sottises des grands.
A róka és a szőlő
Le Renard et les Raisins
Egy Róka, kérkedő s kétszínű módfelett,
már majd éhen veszett, hogy fent a zöld lugasban
egy szőlőfürtöt észrevett,
látszott, hogy érett, majd kicsattan.
Ráéhezett derék gavallérunk a jó
falatra, ám hogy el nem érte:
"Zöld még - így szólt - koszos csavargóknak való."
S morogni jobb lett volna érte?
(Ford.: Lator László)
Certain Renard Gascon, d' autres disent Normand,
Mourant presque de faim, vit au haut d' une treille
Des Raisins murs apparemment
Et couverts d' une peau vermeille.
Le galand en eût fait volontiers un repas;
Mais comme il n' y pouvait atteindre:
Ils sont trop verts, dit-il, et bons pour des goujats.
Fit-il pas mieux que de se plaindre?
A szarvas, aki a vízben nézegeti magát
Le Cerf se voyant dans l' eau
A hasznos nem nagy ügy - mondjuk; - a szép hatalmas;
s átka gyakran fejünkre gyűl.
(21-22. sor)
(Ford.: Szabó Lőrinc)
Nous faisons cas du beau, nous méprisons l' utile;
Et le beau souvent nous détruit.
(21-22.)
A nyúl meg a teknős
Le Lièvre et la Tortue
Hiába futsz, ha nem indulsz el idején.
(1. sor)
(Ford.: Rónay György)
Rien ne sert de courir; il faut partir à point.
(1.)