Himnusz a Fájdalmas Anyáról
De compassione Beatae Mariae sequentia
Állt az anya keservében
sírva a kereszt tövében,
melyen függött szent Fia,
kinek megtört s jajjal-tellett
lelkét kemény kardnak kellett
Óh mily búsan, sujtva állt ott
amaz asszonyok-közt-áldott,
ki Téged szült, Egyszülött!
Mily nagy gyásza volt sírása
mikor látta szent Fiát a
(1-2. vsz.)
(Ford.: Babits Mihály)
Stabat mater dolorosa
juxta crucem lacrimosa
cujus animam gementem
contristatam et dolentem
O quam tristis et afflicta
fuit illa benedicta
Quae maerebat et dolebat
pia mater dum videbat
(1-2. vsz.)
Aucasin és Nicolete (chantefable, 13. sz. eleje)
Aucassin et Nicolette
Most ének következik:
Látja a lány és ezen
örvend, mint még sohasem,
nosza, víg ugrást teszen,
s mikor belép Aucasin,
nyomban karja közt terem,
csókolja édesdeden,
szemét, száját tüzesen.
Fut az éj, s más reggelen
Nicolete-tel rendesen
oltárhoz megy Aucasin,
és a lány grófné leszen.
Aztán hosszu éveken
éltek vígan, édesen,
nem ért több gyászt Aucasin
s véle Nicolete-je sem,
búcsút mond hát énekem,
(Ford.: Tóth Árpád)
Or se cante
Quant ele voit son ami,
or fu lie, ainc ne fu si.
Contre lui en piés sali.
Quant or le voit Aucassins,
andex ses bras li tendi,
doucement le recouilli,
les eus li baisse et le vis.
La nuit le laissent ensi,
tresqu' au demain par matin
que l' espousa Aucassins:
dame de Biaucaire en fist.
Pui vesquirent il mains dis
et menerent lor delis.
Or a sa joie Aucassins
et Nicholete autresi:
no cantefable prent fin,
Chanté
La vue de son ami
la remplit d' une joie qu' elle n' a jamais connue.
Elle se leve pour aller a sa rencontre.
Des qu' Aucassin la voit,
il lui tend les bras,
la serre doucement contre lui,
lui embrasse les yeux et le visage.
A la nuit, ils la quitterent
jusqu' au lendemain matin
ou Aucassin l'épousa
et fit d' elle la dame de Beaucaire.
Puis ils menerent longtemps
une vie heureuse.
Maintenant qu' Aucassin et Nicolette
ont trouvé le bonheur,
notre chantefable se termine,
et je n'ai plus rien a dire.