Tom Jones (1749)
The History of Tom Jones: a Foundling (1749)
Az író ne valamiféle nemesúrnak képzelje magát, aki vendégszeretetből vagy jótékonyságból ad lakomát: inkább nyilvános étterem tulajdonosának, aki bárkit szívesen lát pénzéért. (...) Az eleség, amelyet elkészítettem, nem más, mint az emberi természet. (...) az emberi természet is oly csodálatosan változatos, hogy jóllehet közös gyűjtőnévvel foglaljuk össze az egészet, hamarabb végigsütheti-főzheti a szakács az világ valamennyi növényi vagy állati eredetű ételfajtáját, mintsem az író egy ilyen roppant témakört kimeríthetne.
(1.)
(Ford.: Julow Viktor)
An author ought to consider himself not as a gentlemanwho gives a private or eleemosynary treat, but rather as one who keeps a public ordinary at which all persons are welcome for their money. (...) The provision, then, which we have here made is no other than human nature. (...) in Human Nature, though here collected under one general name, is such prodigious variety that a cook will have sooner gone through all the several species of animal and vegetable food in the world than an author will be able to exhaust so extensive a subject.
(1.)