Henrik Ibsen (1828-1906)

Dehogy is vagy császár, Peer; csak hagyma vagy.
S most, kedvesem, meghántalak itt!
Sem bőgés, sem kunyerálás nem segít.
(Felvesz egy hagymát és rétegenként hántani kezdi)
Ez a külső rongyos réteg, amely lejött,
a roncson küzdő, árva hajótörött.
Ez az utas-bőr, vékony, akár a levél,
de benne mégis Peer Gynt íze él.
Az aranyásó énje bújt bele ebbe,
szikkadt - ha ugyan volt valaha nedve.
Egy csücskös, durva, kemény lemez:
A Hudson öböl nyers prémvadásza ez.
Koronaszerű ez, gyorsan vetem el,
több szót az ilyen nem is érdemel.
Ez a kurta s erős , ez a régész lenne?
Ni, a próféta; friss és sok a nedve.
Hazugság-bűzű, mondja az írás;
aki jó, ettől elfogja a sírás.
S ez, amely áll összehajolva, lágyan,
az úr, aki élt mulatva, vidáman.
Ez tán beteg itt. Feketés a sávja; -
a papot vagy a négereket imitálja.
(Több réteget hánt le egyszerre)
Hű! mennyi burok van itt, töméntelen!
Dehát a magját meg sohasem lelem?
(Peer Gynt, V.)

(Ford.: Áprily Lajos)

Du er ingen kejser; du er en log.
Nu vil jeg skalle dig, kare min Peer!
Det hjalper ikke enten du tuder eller ber.
(tager en log og plukker svob for svob af)
Der ligger det ydre, forrevne lag;
det er havsnodsmanden pa jollens vrag.
Her er passager-svobet, skralt og tyndt; -
har dog i smagen en snev af Peer Gynt.
Indenfor her har vi guldgraver-jeget;
saften er vak, - om det nogen har ejet.
Dette grovskind her med den harde flig,
det er pelsvarksjagren ved Hudsons-vik.
Det indenfor ligner en krone; - ja tak!
Det kaster vi vak uden vidre snak.
Her er profeten, fersk og saftig.
Han stinker, som skrevet star, af logne,
sa en arlig mand kan fa vand i ojne.
Dette svobet, som rulles blodagtigt sammen,
det er herren, der leved i fryd og gammen.
Det naste tykkes sygt. Det har svarte streger; -
svart kan ligne bade prest og neger.
(plukker flere pa en gang.)
Det var en ustyrtelig mangde lag!
Kommer ikke kernen snart for en dag?
(Peer Gynt, V.)

Azt hiszem, hogy legelsősorban ember vagyok, éppen úgy, mint te - vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek. (...) Utána kell járnom, kinek van igaza, a társadalomnak vagy nekem.
(Nóra, III.)

(Ford.: Németh László)

Jeg tror, at jeg er forst og fremst et menneske, jeg, ligesa vel som du, -eller ialfald, at jeg skal forsoge pa at bli det. (...) Jeg ma se at komme efter, hvem der har ret, samfundet eller jeg
(Nóra, III.)

Az átlagember boldogtalanná válik, ha öncsalásából kizökkentjük.
(Relling, V.)

(Ford.: Hajdu Henrik)

Tar de livslognen fra et gennemsnitsmenneske, sa tar de lykken fra ham med det samme.
(Relling, V.)